A tökéletes fenék árnyékában
Egészen rendhagyó pillanat szakította meg a spix kisokos írásától egyre inkább sípoló, zsizsegő agyamat. Ahogy kétségbeesetten felemeltem a fejem és segítségkérőn kinéztem a monitor mögül, nem a főnök feje, hanem egy tagadhatatlanul tökéletes fenék nézett velem farkasszemet. Tulajdonosa – mit sem sejtve? –felsőtestével az asztalra dőlve magyarázott hangosan az unokatestvérének a hirdetéskezelésről, nekem pedig némán a tökéletes popsi áramvonaláról. Pedig ez a nő halálra idegesített. Már az első pillanatban, ahogy egymásra néztünk tudtam, hogy utálni fogjuk egymást. Beültem mellé, ő pedig felpattant és kivonult az irodából, hogy aztán parfümillattal feltöltve térjen vissza hozzám két perc múlva. De nem tetszett. Nem tetszett, ahogy rámnézett, néha félve, néha valamiféle felsőbbrendűséget sugározva, nem tetszett, ahogy hozzám szólt, nem tetszett, ahogy az életről merengett és nem tetszett az sem, hogy már az első pillanatban letéptem volna róla a ruhát. Nem akartam megfejteni, nem ak...