Talán csak… képzeled… az egészet – még a gondolataim is hörgésnek hatottak a fejemben, miközben semmi másra nem akartam koncentrálni, mint a lábaimra. Ahogy a sötét járda sarkainak kitüremkedéseit figyeltem és próbáltam elhinni, hogy képes vagyok még tíz, vagy akár tizenöt percig futni, meglepett a hang a fejeben. Szóval csak képzelem az egészet, mi? Ennyi telne tőlem? És pont ezt képzelném? Egy sarok villant fel a szemem előtt, amire nem számítottam. Itt már túl egyenetlen a járda, egy-egy kitüremkedésbe pedig nagyon könnyen beakadhatok. Esti futás zenére, relaxálva, mint a reklámokban mi? Fussál itt barátom, lazulj az ütemedre és garantálom, hogy 2 percen belül pofára esel. Elbizonytalanodtam . Tényleg én sétáltam be önként a tüzes világba? Vagy egyenesen futottam befelé? Emlékszem a pillanatra, mikor megláttam azt az ajtót, de… Az utolsó pillanatban kapcsoltam, megemeltem a lábam és futás helyett inkább ugrottam egyet. Szánalmasan kicsit, pont akkorát, amennyi energia maradt m...
